Rendszámgyűjtő

2017-ben ismét felkerekedtünk, három fős törzsbrigádunk immár 4 főre bővült. Az már a kezdetek kezdetén látszott, hogy ez most nem fog egy napba beleférni, sőt nem lesz elég csak egyet aludni, így mindenképpen három naposra terveztük. Nekem volt a legkeményebb, 880km. A többiek mivel zömmel az agglomerációban laknak, ők megúszták, kb. 660-ból. Ehhez már kénytelenek voltunk szállást rendelni. A találkozó Németországban volt, Großolbersdorfban, közel a cseh határhoz az egykori NDK területén. Egy szállásközvetítő oldal segítségével, gyorsan rájöttünk, hogy talán mégsem a németeknél akarunk megszállni, hanem a határ közelében - még a cseh oldalon - keresünk szállást. Reggel meg ébredés után egy pár kilométer kocsikázás után már el is érnénk a találkozó helyszínét. A határhoz legközelebbi falu: Hora Svatého Šebestiána. Ilyenkor a Google Maps-on egy kicsit szét szoktam nézni, milyen a környék, a szállás, ilyesmi. Mennyire bizalomgerjesztő. Na, ez nem az, ez egy horror falu. Sehol egy lélek, csak lepukkant autók, házak, és ez nem photoshop, élőben is ugyanezt láttuk. A következő valamire való város Chomutov. Itt már volt több ajánlat is, egy viszonylag belvárosi szállodára esett a választás. 4 személyre 2 éjszaka reggeli nélkül ~38eFt volt. Lefoglaltam, már csak azon kellett izgulnom, hogy nehogy valaki lemondja, vagy meggondolja magát, mert a szállást nem lehetett visszamondani, bár szerintem, az ilyen dolgokra mindig akad érdeklődő. De szerencsére mindenki masszívan kitartott. Később azt is megbeszéltük, hogy reggelit legfeljebb vasárnap reggelre kérünk. A terv az volt, hogy pénteken reggel indulunk, Pest környékén találkozunk, becuccolunk egy autóba, aztán irány a végtelen. Nagyon későn nem akartunk indulni, mert nem az éjszakában akartunk odaérni. Reggel nyolckor volt az indulás, az útvonal H-SK-CZ-D. Rajka után megálltunk SK, CZ matricát venni, majd nyomtuk tovább. Viszonylag Brnoig folyamatosan haladtunk, utána Prágáig 10 km-enként áttereléses autópályaépítés volt, már kívülről fújjuk, mi az hogy průjezd omezen és výjazd stavby, majd fél 3 körül megérkeztünk a szállásra.
Útközben végtelen virágzó repcetáblák voltak mindenfelé.

Becsekkoltunk, az első csalódás itt ért bennünket. A recepciós hölgynek a kezébe nyomtam a kinyomtatott szállásfoglalási lapot, itt eldöntöttük, hogy csak vasárnapra kérünk reggelit. Ezzel, vagy nem tudom mivel, de sikeresen meg tudtuk akasztani a recepciós kisasszonyt, mert mindjárt 56 000 Ft lett a végösszeg, amit sérelmeztünk is menten. Megkérdezte, hogy mi mennyit számoltunk? Mi 42 000 Ft-ot reggelivel. Jó akkor annyi lesz. Nagyon úgy tűnt nekünk, hogy ez nem csak egy szimpla elszámolás volt, hanem szándékosság. Főleg, hogy nem is igyekezett elnézést kérni (később sem). A második csalódás a szobában ért bennünket, mert hiába szólt a foglalás 2 db 2x1 személyes szobáról, az egyikben franciaágyas elhelyezés volt, amit nem is volt hajlandó módosítani. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem volt egyáltalán hűtő, így a romlandó kaját szépen hazahoztuk a kutyáknak, lehet a 124 csatornás tévénél fontosabb lett volna. Ezzel szerencsére véget is értek a problémák. A szállás egyébként nagyon jó helyen volt, pár perc sétára a belvárostól, a szobák, fürdő, WC tiszta, alap kellékek bekészítve.

Másnap reggel a találkozó hivatalos nyitása 8:30-kor volt, mi 7-kor indultunk útnak, volt előttünk 45km. Ez azt jelent, hogy 8 körül már ott voltunk. Nem mi voltunk az elsők, már néhányan korábban megérkeztek...

Nyíltak a csomagtartók, mint a malac piacon, mindenki előválogatást tartott. A rutinosabbaknak volt rendszámláda szállításra átalakított banyatankjuk, egyre sorakoztak a bezárt ajtó elé.

A német precíz fajta, ha valami 8:30-ra van meghirdetve, akkor az 8:30-kor fog kinyitni. Így is volt. Az emberek minimális udvariassággal tódultak befelé, egy hatalmas terembe, ahol voltak még üres asztalok, de azért már helyezkedni kellett. Ilyenkor derült ki, hogy nem is olyan könnyű rendszámos ládával futni. Azért írtam, hogy voltak még üres asztalok, mert volt lehetőség pénteken este ismerkedős est keretében azoknak becuccolni a legjobb helyekre, akik előtte hajlandóak voltak ezért cserébe asztal pakolásban segédkezni. Egy dupla asztal jutott nekünk, négyünknek. Nem is volt elég mindenre, volt ami a földre kényszerült. Ott is megnézegették, de sokkal frekventáltabb volt, ami az asztalon kapott helyet. A kezdeti sokk után, elkezdődtek a nézelődések, mások portékáinak felderítése. Itt jött a következő sokk, amikor megláttuk mások mivel álltak elő. Volt itt minden, csak megfelelő cserénk, vagy megfelelő mennyiségű eurónk nem volt hozzá. Az első 2 órában szinte semmi, később aztán elkezdett mozogni, mindenki kezdte átlátni a helyzetet, de teljesen soha nem sikerült volna. Ott olyan mennyiségű rendszám volt, ha egyesével át kellett volna nézni, akkor valószínűleg másnap is azt lapozgattuk volna. Muszáj volt a lényegre törni. Jöttek hozzánk is, nézelődtek, 1-2 darabot választottak, majd vagy fizettek, vagy invitáltak az ő asztalukhoz, hogy válasszunk náluk valamit. De még itt is volt, hogy nem jött össze a bolt. Nekem viszonylag egyszerű német cseréim voltak, 2 esetben mégis meghiúsult a szőrt-szőrért csere, mert egyszerűen az enyém már nem kellett nekik. De miután nekem is volt már cseh rendszámom elegendő, akkor nekem sem kellett már több. Az ilyen találkozóknak mindig van egy Last Minute része az utolsó órában, akkor mielőtt elcsomagolnak, előtte gyorsan egy minden mindegy alapon csinálnak a legaljából egy börzét. Itt már csak a legértéktelenebbek forognak, mert azt sem kell akkor már hazavinni. Itt is megvolt a kötelező csoportkép, egy választott rendszámmal a kézben, ami újdonság volt az idén, hogy bent a teremben készült, korábban mindig kint a parkban, de most szakítani akartak a hagyománnyal. Volt tábla, és tabló szépségverseny, illetve egy „ki jött legmesszebbről” verseny is. Én a 880 km-emmel, csak a második helyet értem el, a dán gyűjtő megelőzött.

Az alább, kattintható galéria található.

Ford Tranzit Tűzoltó autóról készült tabló, az eredeti rendszámával

Francia rendszámokból készült tabló:

Gambia-i rendszámokból készült tabló.

A rendszám szépségverseny első helyezettje, a felső Svájci rendszám lett:

Hazafelé úton láttunk néhány autót, aminek ilyen nyomtatott rendszáma volt, az autók Dániából jöttek, kíváncsi lennék, hogy lehet erre autópálya matricát venni?

Végezetül lássuk a terítéket, miért is mentünk mi ki?

Laci:

Jani:

Ricsi:

Enyémek:

A következő részben a helyi Rendszám Múzeum képeivel jelentkezem.

Most csak erre futotta, na de majd az április ;) !

Ezekkel az angolokkal indítanám az évet.

Ezek jöttek össze nekem 2016 végére.

BUÉK!

Ezekkel a rendszámokkal kívánok Boldog Új Évet minden érdeklődőnek és kollégának. Jövőre folytatjuk.

Elfogytak az N betűk, majd jött az NY :-)))), az O számomra érthetetlen módon kimaradt, és most már itt a P

Csak az MS rendszámokból lehet cserélni, érdeklődni, választani hozzászólásba lehet.

Néhány lelkes kolléga úgy döntött, hogy annyi felé szerveztek már a környéken találkozókat, itt lenne az ideje, hogy nálunk is legyen egy. Már pár éve beszélgettünk róla, de valahogy mindig arra az elhatározásra jutottunk, hogy áááá úgysem jönne el senki, viszonylag messze lakunk egymástól, meg egyébként is itt az internet, meg a posta, amit csak szeretnénk meg tudunk oldani gyorsabban és egyszerűbben. Erre a verzióra erősített rá az is, hogy voltunk a lengyeleknél 2012- ben és 2014-ben is, majd tavaly majdnem Szerbiában is, nem volt túl nagy tolongás inkább csak olyan zsúr jellegű összejövetelek voltak. Az utóbbi is kezd egyébként rendszeressé válni, de a határátlépés nehézségeivel valószínűleg a jövőben is meg kell küzdenünk. A lengyeleknél viszont annyira leépülőben van, hogy évekkel ezelőtt évente kettőt tartottak, most meg jó, ha egy is összejön.

Két kolléga végül egy tavaszi napon úgy döntött, márpedig bebetonoznak egy időpontot őszre, és aki bújt, aki nem megrendezzük az első találkozót. Aztán nyáron helyszín is lett, ezzel még csábítóbb lett az egész program. Hála a közösségi médiának, elég szépen ráizgultak a környékbeli országok és távolabbi gyűjtők is. Végül a fél balkán eljött, nekem konkrétan már asztal sem jutott, pedig a meghirdetett 10 órás kezdés előtt már ott voltam.

Én személy szerint, nem nagyon készültem nagy dolgokra, mert évközben, amit tudtunk elcseréltünk, olyan különleges dolog meg nem volt, ami miatt érdemes lett volna tonnákat megmozgatni. Mekkorát tévedtem. Lehetett volna még több csere-berét lebonyolítanom, ha lett volna miből, így vagy lemondtam róla, vagy sokkal értékesebbet kellett beáldozni. Összességében a buli kedvéért mentem, megismerni azokat, akikkel online már elég jól ismerjük egymást, de az életben még nem sikerült összefutni. Amit nagyon hiányoltam, hogy sokan -főleg kisebb gyűjtők- nem jöttek el. De azért nem jöttem haza üres kézzel én sem.

Ennyien voltunk

27 gyűjtő és kísérői képviseltették magukat, a részvevők az a következő országokat képviselték: A, CDN, CH, CZ, D, GB, H, HR, I, PL, SK, SLO, SRB, UA.

Az alábbi képeket már a kollégák a találkozó után készítették a "zsákmányról"

Ebben a hónapban kétszer sikerült egy nagyobb mennyiségű újdonságra szert tennem, a most látható kupacot egy romániai kirándulás alkalmával sikerült szereznem. A másik adag egy következő bejegyzésbe fog bekerülni, remélhetőleg egy pár nap múlva.

Most ezekkel bővült a gyűjteményem.

A múlt héten ezekkel a darabokkal bővült a gyűjteményem.

Az első részben a belföldi problémákról írtam, kb. 5 évvel ezelőtt, azóta sok minden megváltozott, de nem feltétlen jó irányba. De most a külföldi gyűjtőkkel való cserékkel foglalkoznék. Először is szép kis színes autókból álló grafikont szerettem volna készíteni, szemléltetni egyazon csomag különféle szolgáltatók által vállalt szállítási árait. Aztán mégsem tettem, mert egy hónappal később újraszámoltam, hogy biztos jó árakat írjak és 7 szolgáltatóból 3-nál teljesen más összeg jött ki. Így úgy döntöttem, hogy jobb a békesség, nehogy aztán rám húzzanak egy pert hitelrontásért. Ráadásul, hogy még jobban torzuljon a kép, itt is megjelentek az "alkusz" vagy közvetítő cégek, akik ugyanezen nagy szolgáltatók termékeit "árulják" egészen más áron. Ma például, az egyedi kalkulátorral számított legdrágább céget hozta ki a legolcsóbbnak.
Szerencsére ma már bármelyik cég honlapján pár kattintással otthon ülve is fel tudunk készülni a várható költségekre. Most aktuálisan a legutóbbi Észt küldés eredményeivel számoltam. A csomag mérete 55x25x5cm volt a súlya 2,5kg, de sok esetben a vesszővel nem tudott mit kezdeni a kalkulátor így 3kg-al számoltam. Az árak 7526-31000Ft-ig terjedt, de egy hónapja még volt 38000Ft-os ajánlat is. Igyekeztem a legegyszerűbb, leggazdaságosabb feladási módokat használni, mert nem sürgős. Meglepő módon nem a Posta volt a legolcsóbb. A legolcsóbb cég csomagközpontjában korábban már jártam belföldi csomag ügyben, akkor ott megütötte a szemem az a felirat, hogy külföldre szánt csomagot, csak nyitott állapotban vesznek át. Na ez már kezdett gyanússá válni, de érthető is volt, mégiscsak tudni akarják, mit visznek. A honlapjukon viszonylag könnyedén megtalálható a "mit nem szállítunk" rovat, amibe egyértelműleg nincs felsorolva a rendszám, de valami okiratokra hivatkozik. Gondoltam kérek írásos állásfoglalást erről, mielőtt a csomagfelvételnél vitába keverednék. 1 órán belül meg is jött a lehangoló válasz: "A kért szállítást azonban nem tudjuk vállalni, mert a hivatalos dokumentumok (a rendszámtáblák is ide tartoznak) szállításból kizárt cikkek." Puff. Akkor menjünk tovább, a következő a Posta. OK, itt már adtam fel csomagot, annyira nem kíváncsiak, de a szállítólevélen itt is fel kell tüntetni a tartalmat és nem elég azt írni, hogy alkatrész. A végösszeg 10440Ft lett volna, de javasolta a csomagfelvevő, hogy vagy egy másik termék, ami 10585Ft és azzal hamarabb odaér. Na OK, már azon a pár száz forinton ne múljon valakinek a jutaléka.

Ezzel szemben a számomra küldött csomag is ugyanilyen paraméterekkel rendelkezett, elsőbbségi címkével volt ellátva, ugyanannyi napig utazott és nem volt rajta feltüntetve a tartalma. Ami a legdurvább 18,34€-t fizetett érte. Számold ki! Érdemes. Mi ez ha nem szívatás? Miért olcsóbb bárhonnan feladni mint innen? Az idén is egyébként árat emelt a Posta, annak ellenére, hogy pl. sosem látott mértékben csökkentek az üzemanyag árak.

Viszont ami a képen nem látszik, össze lett hajtogatva. Számomra érthetetlen ez a passzió, akkor már inkább adja le az okmányirodába. Mert az okmányiroda begyűjti, a múltkor jártam egyben és ott sorakoztak szépen bezacskózva, teljeskörű külföldi és magyar dokumentációval ellátva, uniós német, sárga szélű német, angol rendszámok. Ez utóbbit még újra sem lehet hasznosítani, szerintem biztos visszaküldik Angliába, azok meg jót röhögnek rajtunk :)