Rendszámgyűjtő

2017-ben ismét felkerekedtünk, három fős törzsbrigádunk immár 4 főre bővült. Az már a kezdetek kezdetén látszott, hogy ez most nem fog egy napba beleférni, sőt nem lesz elég csak egyet aludni, így mindenképpen három naposra terveztük. Nekem volt a legkeményebb, 880km. A többiek mivel zömmel az agglomerációban laknak, ők megúszták, kb. 660-ból. Ehhez már kénytelenek voltunk szállást rendelni. A találkozó Németországban volt, Großolbersdorfban, közel a cseh határhoz az egykori NDK területén. Egy szállásközvetítő oldal segítségével, gyorsan rájöttünk, hogy talán mégsem a németeknél akarunk megszállni, hanem a határ közelében - még a cseh oldalon - keresünk szállást. Reggel meg ébredés után egy pár kilométer kocsikázás után már el is érnénk a találkozó helyszínét. A határhoz legközelebbi falu: Hora Svatého Šebestiána. Ilyenkor a Google Maps-on egy kicsit szét szoktam nézni, milyen a környék, a szállás, ilyesmi. Mennyire bizalomgerjesztő. Na, ez nem az, ez egy horror falu. Sehol egy lélek, csak lepukkant autók, házak, és ez nem photoshop, élőben is ugyanezt láttuk. A következő valamire való város Chomutov. Itt már volt több ajánlat is, egy viszonylag belvárosi szállodára esett a választás. 4 személyre 2 éjszaka reggeli nélkül ~38eFt volt. Lefoglaltam, már csak azon kellett izgulnom, hogy nehogy valaki lemondja, vagy meggondolja magát, mert a szállást nem lehetett visszamondani, bár szerintem, az ilyen dolgokra mindig akad érdeklődő. De szerencsére mindenki masszívan kitartott. Később azt is megbeszéltük, hogy reggelit legfeljebb vasárnap reggelre kérünk. A terv az volt, hogy pénteken reggel indulunk, Pest környékén találkozunk, becuccolunk egy autóba, aztán irány a végtelen. Nagyon későn nem akartunk indulni, mert nem az éjszakában akartunk odaérni. Reggel nyolckor volt az indulás, az útvonal H-SK-CZ-D. Rajka után megálltunk SK, CZ matricát venni, majd nyomtuk tovább. Viszonylag Brnoig folyamatosan haladtunk, utána Prágáig 10 km-enként áttereléses autópályaépítés volt, már kívülről fújjuk, mi az hogy průjezd omezen és výjazd stavby, majd fél 3 körül megérkeztünk a szállásra.
Útközben végtelen virágzó repcetáblák voltak mindenfelé.

Becsekkoltunk, az első csalódás itt ért bennünket. A recepciós hölgynek a kezébe nyomtam a kinyomtatott szállásfoglalási lapot, itt eldöntöttük, hogy csak vasárnapra kérünk reggelit. Ezzel, vagy nem tudom mivel, de sikeresen meg tudtuk akasztani a recepciós kisasszonyt, mert mindjárt 56 000 Ft lett a végösszeg, amit sérelmeztünk is menten. Megkérdezte, hogy mi mennyit számoltunk? Mi 42 000 Ft-ot reggelivel. Jó akkor annyi lesz. Nagyon úgy tűnt nekünk, hogy ez nem csak egy szimpla elszámolás volt, hanem szándékosság. Főleg, hogy nem is igyekezett elnézést kérni (később sem). A második csalódás a szobában ért bennünket, mert hiába szólt a foglalás 2 db 2x1 személyes szobáról, az egyikben franciaágyas elhelyezés volt, amit nem is volt hajlandó módosítani. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem volt egyáltalán hűtő, így a romlandó kaját szépen hazahoztuk a kutyáknak, lehet a 124 csatornás tévénél fontosabb lett volna. Ezzel szerencsére véget is értek a problémák. A szállás egyébként nagyon jó helyen volt, pár perc sétára a belvárostól, a szobák, fürdő, WC tiszta, alap kellékek bekészítve.

Másnap reggel a találkozó hivatalos nyitása 8:30-kor volt, mi 7-kor indultunk útnak, volt előttünk 45km. Ez azt jelent, hogy 8 körül már ott voltunk. Nem mi voltunk az elsők, már néhányan korábban megérkeztek...

Nyíltak a csomagtartók, mint a malac piacon, mindenki előválogatást tartott. A rutinosabbaknak volt rendszámláda szállításra átalakított banyatankjuk, egyre sorakoztak a bezárt ajtó elé.

A német precíz fajta, ha valami 8:30-ra van meghirdetve, akkor az 8:30-kor fog kinyitni. Így is volt. Az emberek minimális udvariassággal tódultak befelé, egy hatalmas terembe, ahol voltak még üres asztalok, de azért már helyezkedni kellett. Ilyenkor derült ki, hogy nem is olyan könnyű rendszámos ládával futni. Azért írtam, hogy voltak még üres asztalok, mert volt lehetőség pénteken este ismerkedős est keretében azoknak becuccolni a legjobb helyekre, akik előtte hajlandóak voltak ezért cserébe asztal pakolásban segédkezni. Egy dupla asztal jutott nekünk, négyünknek. Nem is volt elég mindenre, volt ami a földre kényszerült. Ott is megnézegették, de sokkal frekventáltabb volt, ami az asztalon kapott helyet. A kezdeti sokk után, elkezdődtek a nézelődések, mások portékáinak felderítése. Itt jött a következő sokk, amikor megláttuk mások mivel álltak elő. Volt itt minden, csak megfelelő cserénk, vagy megfelelő mennyiségű eurónk nem volt hozzá. Az első 2 órában szinte semmi, később aztán elkezdett mozogni, mindenki kezdte átlátni a helyzetet, de teljesen soha nem sikerült volna. Ott olyan mennyiségű rendszám volt, ha egyesével át kellett volna nézni, akkor valószínűleg másnap is azt lapozgattuk volna. Muszáj volt a lényegre törni. Jöttek hozzánk is, nézelődtek, 1-2 darabot választottak, majd vagy fizettek, vagy invitáltak az ő asztalukhoz, hogy válasszunk náluk valamit. De még itt is volt, hogy nem jött össze a bolt. Nekem viszonylag egyszerű német cseréim voltak, 2 esetben mégis meghiúsult a szőrt-szőrért csere, mert egyszerűen az enyém már nem kellett nekik. De miután nekem is volt már cseh rendszámom elegendő, akkor nekem sem kellett már több. Az ilyen találkozóknak mindig van egy Last Minute része az utolsó órában, akkor mielőtt elcsomagolnak, előtte gyorsan egy minden mindegy alapon csinálnak a legaljából egy börzét. Itt már csak a legértéktelenebbek forognak, mert azt sem kell akkor már hazavinni. Itt is megvolt a kötelező csoportkép, egy választott rendszámmal a kézben, ami újdonság volt az idén, hogy bent a teremben készült, korábban mindig kint a parkban, de most szakítani akartak a hagyománnyal. Volt tábla, és tabló szépségverseny, illetve egy „ki jött legmesszebbről” verseny is. Én a 880 km-emmel, csak a második helyet értem el, a dán gyűjtő megelőzött.

Az alább, kattintható galéria található.

Ford Tranzit Tűzoltó autóról készült tabló, az eredeti rendszámával

Francia rendszámokból készült tabló:

Gambia-i rendszámokból készült tabló.

A rendszám szépségverseny első helyezettje, a felső Svájci rendszám lett:

Hazafelé úton láttunk néhány autót, aminek ilyen nyomtatott rendszáma volt, az autók Dániából jöttek, kíváncsi lennék, hogy lehet erre autópálya matricát venni?

Végezetül lássuk a terítéket, miért is mentünk mi ki?

Laci:

Jani:

Ricsi:

Enyémek:

A következő részben a helyi Rendszám Múzeum képeivel jelentkezem.