A mai napon kaptam ezeket a rendszámokat.

Sziasztok!

Krisztián vagyok Debrecenből. Már régebb óta figyelem a rendszámgyűjtő oldalt és több gyűjtőtárssal is lebonyolítottunk egy pár adás-vételt, cserét.

A gyűjteményem első darabjai egy floridai és ohioi táblával kezdődött, amit 1994-ben hoztam az USA-ból. Aztán egy ideig nem foglalkoztam velük, de pár éve elkezdtem komolyabban gyűjteni az USA táblákat. Aztán elkapott a gyűjtési szenvedély és már több országból is vannak tábláim. De a cél az 50 USA tagállamállam kigyűjtése, aminek már nem sok híja van de emellett azért más érdekes, vagy ritka, esetleg régi táblák is érdekelnek.

A gyűjteményem egy része, amiben egy kakukktojás is van, egy kanadai.

Majd még igyekszek feltölteni képeket a többi tábláimról is.

Ezekkel a táblákkal bővült a gyűjteményem. Az "E" kockán 00-ás műszakis matrica van, én nem találkozta még ilyen matricával.

Két éve volt, hogy először kimentem Lengyelországba, az ott már hagyományosnak számító rendszám találkozóra. Minden évben kétszer kerül megrendezésre, változó helyszínen. A 2012-esről szóló írás sok-sok képpel itt olvasható. Akkor a feleségemmel mentem, mert a többiek vagy nem értek rá, vagy nem láttak nagy fantáziát a dologba, vagy csak pusztán nem mertek bele vágni ebbe a kalandba. Most viszont két kollégát –Lacit és Janit– is sikerült befűzni.

A mostani rendezvény a 11-ik volt a sorban, aminek Bielsko-Biała városa adott helyet. Általában a találkozók kiválasztásában az volt szempont, hogy közel legyen Magyarországhoz. Ez nagyjából belefért az 500km-es kategóriába. Ráadásul mivel a többiek Pest környékiek, így nekik még könnyebben teljesíthető volt az etap. Laci szeretett volna pénteken délután elmenni, ott egy kicsit ismerkedni a többiekkel, és szombaton tiszta nappal nekivágni a bulinak. De Janinak meg nekem ez nem volt jó, mert pénteken nekünk még munkanap volt. Az utat nagyjából 10 órásra számoltam, kb. hajnal 3-ra értünk volna oda. Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy én nagyjából éjfélkor elindulok, 3-körül felveszem Lacit, 4- körül odaérünk Janihoz, ott átpakolunk az ő autójába, mert abban kényelmesen elférünk, és ő pihenten tud neki indulni, én viszont tudok közben pihenni.

Az előkészületek

Mi már kb. egy hónapja megbeszéltük, hogy akkor megyünk. E-mailben megkerestem a fő szervezőt, hogy intézzen szállást és írják össze a kívánságokat, hogy ki mit kér Magyarországról. Vinni is kellett jóféle magyar sört, bort, piros aranyat. A szállást elintézték 150PLN volt a szoba, ez kb. fejenként sem érte el a 4000Ft-ot. Kerestünk rendszámokat, hogy mit vinnénk cserélni, de mivel eléggé karcsú évünk volt, így nekem túl sok ötletem nem volt. Szedtem össze régi és új magyart, románt és német ideiglenest. Lacinak már többféle volt, de ő egy tonna franciát hozott, hogy hátha sikerül ott azt a pár hiányzó kódot beszereznie. Jani hozott még hozzá egy pár belgát, hollandot, meg néhány apróságot. Váltottunk Zlotyit szállásra, kajára, vásárlásra. Vittünk Euro-t, ha esetleg Szlovákiában is vennénk valamit. Mert Laci már itthon jelezte, hogy neki feltétlen venni kell Kofolát, mert már elvonási tünetei vannak, ráadásul a BILLA-t preferálta a TESCO-val szemben. Laptop, fényképező, mobilok csőre töltve.

A Kofola egy szénsavas üdítőital, amelynek gyártója a Kofola a.s. Színe és jellege hasonlít a hagyományos kólához, íze azonban teljesen más. Különlegességét a 14-féle természetes alapanyag adja, többek között alma-, meggy- és ribizlikivonat, valamint cukor, karamell és különféle gyógynövény-kivonatok. Szlovákiában és Csehországban a Coca-Cola és a Pepsi komoly konkurenciája. Az 1960-as és 1970-es években lett népszerű, amikor nyugati változatai még nem voltak kaphatók. Csehországban Krnovban, míg Szlovákiában Frivaldnádasdon állítják elő, sok vendéglátóhelyen csapolt formában is kapható. Ízek: natúr kóla, citromos, cseresznyés, vaníliás, téli fahéjas. (forrás: Wikipedia)

Az út

A tervek szerint éjfél után nem sokkal elindultam Budapest irányába a 4-es úton, azon kívül, hogy ezt találtam,
az esős és a száraz útszakaszok váltogatták egymást sok érdekes nem történt. Egy kicsi késéssel felvettem Lacit és az ő franciáit, valamint a közel 1m3-es kajás szatyrát, amit anyukája legalább olyan gondossággal és szeretettel készítette, mint az én szenyáimat a feleségem, ami itt jutott eszembe, hogy otthon maradt a hűtőben. A kajátlanságomon nem aggódtam, inkább csak azon, hogy ezzel mekkora hibát követtem el. Janinál átcuccolás a Galaxyba, aminek a feneke szinte megfeneklett a rengeteg rendszám súlyától. Irány a bazár.

Magyarországon és Szlovákia nagy részén is esett az eső, amíg ki nem világosodott, eléggé gyengék voltak a látási viszonyok, de utána sem nagyon tudtunk a táj szépségeiben gyönyörködni a felhős, párás úton. Szerencsére az út lengyelországi szakaszán már elállt az eső, és szépen lassan már a Nap is kisütött a végére.

Viszont a feladat adott volt, BILLA-t kell keresni, mert mi van, ha másnap vasárnap zárva van, vagy azért mert ünnep van, vagy azért mert egyébként is vasárnap zárva van, mint minden Ausztriában. Zvolen (Zólyom) Banská Bystrica (Besztercebánya) úgy elment mellettünk, hogy nem botlottunk be egybe sem, de Martin (Túrócszentmárton) az utolsó lehetőségek egyike volt a bevásárlásra. Így felülbíráltuk a GPS mindenféle utasításait és az utcai táblák segítségével megtaláltuk. Itt aztán feltöltöttem a kaja készletemet, Tatának sört, gyerekeknek Deli csoki hegyeket vásároltam. Mert ez volt a biztos, ki tudja visszaúton lesz-e még rá lehetőségünk. Laci beszerezte a Kofolát, ,,extra bylinková", citromos, és azt hiszem még cseresznyés ízesítéssel. Mert ezeket is utolérte az a divathullám, hogy most mindenbe belekevernek mindent, hátha úgy több fogy. Jani idegenkedett tőle, de a kíváncsisága mindennél erősebb volt, ugyanis számára ez az élmény még ismeretlen volt. Rögtön a fizetés után rá is cuppant az első üvegre és jó alaposan beleivott. Vártuk a hatást, mondtam is Lacinak, hogy majd az utóíz… Bejött. Mint aki citromba harapott. Még útközben többször felidézte a Belga néhány gondolatát ezzel kapcsolatban: „Ha valaki meghív egy kofolára, kérdezd meg mi evvel a szándéka..." Sőt, aztán előkerült valamelyik pendrájvról is eredetibe.
Lengyelországban már eléggé sokat kellett improvizálni a navi helyett, mert néha voltak olyan utak, ami már benne volt a 2012-es térképben, a valóságban meg vagy még nem volt ott, vagy éppen csak most aszfaltozták, így inkább a jelzőtáblákra hallgattunk. Zywiec-nél az útépítés miatt komoly dugóba keveredtünk, és mintegy félórás késéssel sikerült megállnunk a célállomáson. Közben azt találgattuk vajon mi lehet az a Szarotka?

A találkozó

A parkolóban gyorsan leszűrtük a lényeget, amikor láttunk cseh, osztrák és német rendszámú autókat is, hogy ez bizony nemzetközi találkozó lesz. A találkozónak egy műszaki szakközépiskola épülete adott otthont. Logisztikailag mindössze annyi volt a gond, hogy az iskola épületétől pár száz méterre volt a parkoló és a sok rendszámot ki és be kellett cipelni, de ezt a problémát is segítettek megoldani a lengyel barátaink- jöttek segíteni.

Bielsko-Biała  - város Dél-Lengyelországban, a Grodzki járásban, a Sziléziai vajdaságban, a Sziléziai és a Kis-Beszkidek lábánál, a Biała folyó mellett. A város korábban két város Bielsko és Biała fúziójával jött létre 1951-ben.

Jelenleg 176 453 lakosa van Lengyelország gazdaságilag egyik legfejlettebb városa (egyebek mellett 5%-os munkanélküliségével), Katowicétól 60 km-re, Krakkótól 90 km-re fekszik és az ugyanilyen nevű járás fővárosa is. A város fölé emelkedik a Klimczok hegy (1117 m), melynek egyik nyúlványa a Szyndzielnia (1028 m), ez szinte az elővárosig benyúlik, és nagy népszerűségnek örvend a síelők körében. (forrás: Wikipedia)

Zespół Szkół Samochodowych i Ogólnokształcących (Autóipari és gépészeti szakközépiskola)

Hiába nem késtünk sokat, de ekkorra már javában zajlott az esemény. Hatalmas nagy kipakolások, minden földi javakkal, ami ebben a műfajban létezik. Rengeteg új arc, a régiek mellett. Egyből ránk raboltak, nem győztük követni a hatalmas felfordulást, táblák jöttek-mentek cserélődtek, folyt az alkudozás, még el sem jutottunk a mások asztalához, hogy meglássuk náluk mi a felhozatal. Egyszer csak felszólítottak, hogy megyünk egy közös fényképezésre az emeleten kiállított FSO Syrena 104-eshez.

A Syrena egy lengyel autó, amit először a Poznań-i Vásárban állították ki 1955-ben. 1957-1972 között 177.234db készült a Fabryka Samochodów Osobowych (FSO) varsói és a 1972-1983 között 344.077db a Fabryka Samochodów Małolitrażowych (FSM) Bielsko- Biała gyárában. A gyártás meglehetősen hosszú ideig zajlott, miközben csak kisebb módosításokat végeztek.

A Siren egy sellő, aki a legenda szerint, a Visztula folyót és a lengyel fővárost, Varsót védte. Ő szerepelt a város címerében. A becézett formáját -Syrenka (kis szirén)- gyakran használták.

A Syrena-ból különböző modelleket állítottak elő: 100, 101, 102, 103, 104, míg a legnépszerűbb modell, a 105-ös volt. Kezdetben 2-ajtós szedánként készült. A kétütemű motorok előbb 2 hengerrel (746 cm3), majd 1965-től 3 hengerrel készültek (842cm3). A büdös kék füstje miatt „zokni” lett a beceneve. (forrás: Wikipedia) Bővebben itt.

Sajnos a tér nem volt túl nagy a fényviszonyok viszont gyengék, úgyhogy egy ilyen képet sikerült csak készíteni.

Ezek után gyorsan megtartották a kiállítás rendszámtáblája cím közönségszavazását ezekből:

Majd ami a nagyon durva volt, hogy délután 1 órakor elkezdtek össze pakolni, és mentek haza, mi meg csak néztünk, hogy akkor most mi van??? Alig maradtak néhányan, azokkal még egy Last Minute cserét intéztünk és 2 után úgy döntöttünk, hazajövünk. Megkérdeztük a főszervezőt, hogy mekkora gáz lenne, ha mégsem foglalnánk el a szállást, mert hazamennénk. Szerencsére nem volt gond, kipakolással, cuccolással együtt 3-kor elindultunk haza. Két éve elmentünk közösen egy étterembe, utána körülnéztünk a környéken, majd vendéglátónk meghívott a házához. Most is valami hasonlóra készültünk, ráadásul ekkorra az idő is megszépült. De mivel nem volt társaságunk, így irány haza. A többiek még emberi időben hazaérhetnek, csak rám várt egy kicsit hosszabb út.

Miután elpakoltunk, az ott maradtakkal beszélgettünk pár percet. Elmondták nekünk, hogy nekik is furcsa volt, hogy már 1 körül mindenki elpakolt és hazament, ez volt eddig a legrövidebb találkozó. Azonban pozitív rekord is megdőlt, mert ez volt eddig a legnépesebb összejövetel, hála a sok vendég gyűjtőnek, köztük a 3 fős magyar delegációnak, azaz nekünk.

A találkozóról készült képek galériájához kattints ide:

A reggeli megérzésem beigazolódott, hazafelé sehol nem álltunk már meg vásárolni, úgyhogy Euro-t, Zlotyit szinte sértetlenül hazahoztuk. Hazafelé úton Laci bealudt a hátsó ülésen fél órára, egyszer én is megpróbáltam, de sehogy sem volt jó. Jobb kanyar, bal kanyar, fék, gáz. Folyton korrigálni kellett. Aztán már az öv csatja is nyomta az oldalam, a lábam sem fért el sehogy, felültem, nekifeküdtem az ablaknak, talán úgy sikerült. Szlovákia egy részén ismét esett. Janihoz nagyjából kilencre értünk. Villámlátogatás keretében megnéztük a gyűjteményét, ami tartogat jó néhány irigylésre méltó darabot, a rengeteg verseny serleg hátterében. Yarist felvettem, Lacit kitettem a hétkerbe’ majd irány haza. Nehéz volt, kemény volt, ~1200km 25 óra.
Az úton minden rendben volt, a Galaxy tette a dolgát, tetszett, és a végén egy 6 literes fogyasztást produkált, ami remek, a sok súllyal, hegyen-völgyön keresztül.

A szerzemények

Ez a Janié

Lacié:

És az enyémek:

A Jani pici lengyel robogó rendszámán kívül az összes többi lengyel rendszám cserélhető.

Ma kaptam ezeket a rendszámokat

Ezt a kupacot a múlt héten kaptam. 

Tudja valaki esetleg, hogy a háromszög táblánál mit jelent a Z jelölés? Csak, mert az anyaga sokkal vastagabb, mint a többi ilyen tábláknak és semmi beütés nincs a hátulján. Kár, hogy ezekről a fajta táblákról nem sok feljegyzés maradt. Volt már két éve egy bejegyzés itt a blogon ezekről a táblákról már, de a jó ég tudja melyik változat lehetett pótkocsin és traktoron. Ami biztos, hogy van ezek közt a táblák közt pár olyan aminek a hátuljára rá van írva, hogy milyen pótkocsin volt, szóval nagy rejtély övezi ezeket a táblákat.

A héten sikerült szerezzek ujabb két táblát amiböl az egyik igazi kincs az eredeti állapota miatt.

Ezeket a rendszámokat hozta a postás a múlt héten a szögesdrót két oldaláról.

Egy rendszám felújítása megosztja a véleményeket. Jómagam hallottam ismerőseimtől miután büszkén megmutattam frissen felújított rendszámtábláimat, hogy miért is teszem ezt? Miért nem hagyom úgy ahogy van? Úgy biztos többet ér, úgy az eredeti ahogy van. Másoknak pedig kimondottan tetszett, hogy új fényükben láthattak egy-egy régi táblát. Én is az utóbbihoz tartozom. Szerény véleményem szerint inkább díszelegjen felújítva egy régi tábla a falon, mint foltosan, hajlottan, papírba csomagolva egy doboz mélyén porosodjon. Tetszik, hogy egy harminc-negyven évvel ezelőtt préselt tábla amit évtizedeken át a nap szívott, eső vert és ki tudja még, hogy az idő vasfoga miknek tehette ki addig míg lepusztult állapotba nem került, most újra új.

Öntött alu motorrendszám Hargita megyéből

Az évek alatt közel tizenöt-húsz, zömmel 1990-ig gyártott magyarországi rendszámtáblát újítottam fel. A technikákat az idők során fejlesztettem magamnak, hogy minél eredetibben kapjam vissza egy tábla korabeli képét. Apró, házilag készített ecsetek, festési trükkök elsajátításáról, interneten keresett és talált régi autós képek felkereséséről szól ez. Az a gé betű ugyanolyan vastag legyen, a perem festése ugyanott legyen ahol valójában volt és ezer apró részlet amire ügyelni kell. Vonalvastagság, festék árnyalata, rendszám állapota.

Vámospércsen, egy festőműhelyben porosodott évekig. A busz már nincs meg.

(A bal oldala nem festési hiba, csupán "fényt kapott") 

Mentségemre váljon, a legtöbb régi magyarországi rendszámon a kézzel festés nyomait véltem felfedezni. Idősebb ismerőseimtől hallottam, hogy az adott jármű vizsgára készítésének része volt a rendszám festés is. Mivel nem volt otthon senkinek házi rendszámgyára, így maradt a kézzel festés lehetősége. Ezért nincs bennem bűntudat ha nem éppen száz százalékban egyenes egy-egy vonal a felújított táblán. A betűk és számok kikalapálása, a sarkok kiegyengetése is beletartozik a munkába. Persze ésszel, mert a felújításoknak természetesen vannak bizonyos határai is.

Felújított motorrendszám Ceauşescu Romániájából, Szatmár megyéből

Előfordul, hogy a rendszámtáblát végleges megsemmisítés céljából kettétörik vagy csak kettéhajtják. Ez a művelet, sokszor egy harminc éves alumínium táblának a végét is jelenti. A hajtás miatt a festés sem sikerül jól, így felesleges időpocsékolásba megy át az egész felújítási ceremónia. Előfordulnak hiányzó darabok, összefúrt részek, amik javíthatatlanná teszik az egészet. Ha mégis jó az alapanyag, onnantól szó szerint értve a restaurátor kezében van minden. Aki viszont nem bírja a festékszagot vagy remeg a keze, ne is próbálkozzon.

A jobb alsó egy régebbi görög pár ám ;)

Na Kedves Kollégák! ennek neki lehet gyűrkőzni! Ezt már végig nézni is sok lesz. Kb. 570db amcsi motor rendszám, és kb. 70db autó rendszám. Változatos mintával, mérettel és korral. Tulajdonosa egyben szeretné eladni és az ára 1.000.000Ft. Ami meglehetősen szép nagy kerek számnak látszik, de ha visszaosztod darabszámra, akkor már sokkal érthető. A története annyi, hogy egy üzlet falát díszítette volna, és garantáltan eredeti mindegyik darabja.

Ez is annak a bizonyítéka, hogy vannak még lappangó kincsek kis országunkban.

Érdeklődni nálam.

Üdvözletem mindenkiNET! Fogadjátok első bejegyzésemet az oldalon.

Tavaly Debrecenben fotóztam

Azt hiszem érdemes volt ma reggel korán kelnem, persze el sem kell mondanom, hogy a pulzusom 1000 volt.

Azt hiszem mákom volt, hogy nem mozdult rá senki. Talán, az sokat segített, hogy az eladó valamiért a konyhai felszerelések kategóriába tette.

Sokaknak egyébként ismerős lehet a kép, mert Nimród már korábban posztolt róla.

Egy újabb érdekességet hoztam ma nektek.

Délután a gyulai várnál sétálgatva barátnőmmel ezen akadt meg a szemem:

S akkor újból adódik a kérdés, hogy ezt így hogy?

Üdv. mindenkinek!

Elég régen jelentkeztem, sajnos az utóbbi időben a rendszámozás nagyon a prioritási lista végére szorult. Akikkel cserélni terveztem üzenem, hogy cserélgessetek nyugodtan, ne várjanak rám, mert egy ideig még biztos nem fogok tudni ezzel foglalkozni. És elnézést hogy eltűntem.

Amit ma hoztam nektek, régóta foglalkoztat. Mit tudunk az EU-s BIT-es rendszámokról?

Azt régen mindenki tudta, hogy a BIT-es fehér golfoktól óvakodni kell, de az a korszak már régen elmúlt.
Egyébként pedig sorozatrendszám, tehát nem egyedileg kérték, mert több ugyanilyen kék jetta is szokott itt álni ilyen rendszámmal.

Vajon mi a titok?

Egyik se csere!

Ilyenek még egyáltalán nem voltak a blogon. Ki találja ki, hogy ezek mik?

Mindkettő hibátlan (a fúrásokat nem tekintem hibának).

Ezekkel a táblákkal kezdtem a gyüjteményemet és majdnem 4 év után sikerült a párjukat is megszereznem.

Bővült az USA tagállamainak száma a gyűjteményemben, na meg a kanadai is 1-el.

Rááldoztam a szabad időmet, hogy kirakjam és átrendezzem a gyüjteményemet.

2012-es Frankfurti Német ideiglenes táblán rejtélyes módon a festett sárga csik helyett egy matrica volt, mint ez kiderült eredetileg uniós sáv volt a táblán.

Összejött ismét egy adag :)

A gyűjtés tekintetében ismét léptem egyet. Amerikai Egyesült Államok minden állam kipipálva. Néhányból pár plust darab is van, más kiadások.

Az általam legszebbnek tartott darabok már a falon lógnak.

Íme az 50 tagállam:

Íme a ,,maradék", ami még nincs a falon, egyelőre keresem nekik a helyet.

És íme néhány egyéb kiadás. Utah van még 3. És ott egy katonai légierő rendszám, hoppá...

California és Ohio képvisel még nagyobb hányadot.

És itt abba is hagyom Amerikát. Ha valahogy beesik olyan kiadás, amelyik nincs meg, el fogom tenni, de már nem nagyon fogok újakért küzdeni. Hiába, ott a sok tűzoltó, rendőr, mentő, veterán, kollégiumok, egyetemek stb. Valahogy itt Európában, legalábbis számomra, nem tudom igazán felmérni, értékelni, mert nemigazán tudjuk, hogy mi mennyit ér, hogy is lehet hozzájutni. Továbbra is (főleg Kelet-) Európán és Közép-Ázsián lesz a hangsúly, mert valljuk be, itt élünk ezen a környéken, ezekhez a rendszámokhoz ,,értünk" igazán, ezeknek tudjuk a valódi értékét. Őszintén szólva, a tengerentúli rendszámok annyira nem hoznak lázba ilyen mélységekben (rendőr, tűzoltó és a többiek...)

Minden tagállamból van 1, ennyi elég.