A rendszámbuzéria.

Ha már amenta megírta a sajátját, akkor én ugyanezzel a címmel megírom az enyémet.

Gyerek korom óta kísér ez a számmánia. Mindig is érdekeltek az autók, és talán azért nem lettem autószerelő
1. mert anyám aszonta, hogy ki fogja kimosni azokat az olajos ruhákat?
2. mert azt általában szakmunkás képzőben oktatták, és az én koromban is trendi volt az érettségi.
Bár papírom nincs róla, a mostani szakmámban is jól elvagyok. De számomra a kánaán még mindig az autószervíz, nem az unalmas szerverterem. Főleg a műszaki vizsga állomás a kedvencem, mert ott már azért van egy kis informatika is, és rendkívül színes és változatos. Az MZ-től az MTZ-ig minden megfordul.

Még kis gyerek koromban gyakran töltöttünk hétvégét a nagyszüleinknél, ahol a nagyfater régi motoros volt, Pannónia, Verhovina, Komár, Babetta (nagykerekű) porosodott a malactáp mellett, de a padlás volt a csúcs. Millió motor alkatrész, közte egy 2-betű 3 szám régi rendszámtábla. Elkezdődött a fertőződés.

Otthon akkor még nekünk egy postától leselejtezett Lada kombink volt (Vaz2102) PU-07-83, meg egy Schwalbe LR-06-33, azzal mentünk pecázni, amit rettentően untam, de motorozni jó volt, műbőr bélésű alu bilivel a fejünkön, aminek a csatja elnyomta a fülem.

Közben befizettünk egy ezeröcsire, mert aszonta a fater, hogy neki a duplalámpás tetszik, az mégiscsak egy kicsit feljebb van, mint az ezerkecske. Bár a kombi roppant praktikus volt, mert az öcsém babakocsija is könnyedén befért a csomagtartóba, de duplalámpásból nem volt kombi. Annak idején a Merkúros kiutalásos rendszerbe lehetett autóhoz jutni. Az újságban évekig néztük a sorszámok alakulását, mígnem egyszer megugrott. Na akkor kombi gyorsan el a háztól, hogy ki tudjuk fizetni az újat, de aztán 2 évig biciklivel jártunk, mert beálltak a sorszámok, mint a gerely. 1985-ben végre elérkezett a mi sorszámunk is, mehettek a szüleim Debrecenbe, mert ott osztották a Ladákat lévén az volt közelebb a Szovjetúnióhoz. Anyám pirosat szeretett volna, volt is, de valami horpadás volt rajta, így inkább egy hibátlan fehéret hoztak GM-25-70 (Vaz2106).

Teltek múltak a gondtalan évek egyszer véget ért a két betű négy szám korszak és kiadták 1990-ben a most futó 3 betű 3 szám rendszámokat. Az 1.1-es trabik már csak új rendszámmal jöttek ki nagyjából az összes ACA rendszám trabin lehet. Ja ha már itt tartunk akkor Győrben volt a Merkur Trabant, Wartburg bázisa, és milyen véletlen a Plaket Kft is innen nőtte ki magát.

Kilencvenes évek elején az egyik baráti családnak már parasztmercije (Vaz2017) volt, pontosan nem emlékszem, de valamilyen DN-es rendszáma volt. Ennek az embernek az AFIT-ban dolgozott a testvére, aki egyszer szólt, hogy jött egy nagyobb mennyiségű rendszám, ha gondolják most lecserélhetik. Nekem ekkor annyi volt a kérésem, hogy egymás utáni számok legyenek. Így lett a milyenkből BTA-168, a másikból BTA-169. A szovjetúnióban javában tombolt a peresztrojka meg a glasznoszty és elkezdődött a Ladák és egyéb szovjet gyártmányok reexportja, a mienk is erre a sorsra jutott. Egyébként nagyon laza csávók voltak ezek az oroszok. Egy ladával eljöttek négyen, és nyolc ladával mentek haza lábon! Mégpedig úgy hogy egyet- egyet vezettek, és valami 3 szög alakban rúdon utána volt kötve a másik és szerintem valamit buherálhattak a kormánnyal is, mert a kanyart is bevették valahogy. Így vonatoztak szépen hazafelé. De visszatérve, akkor megint elkezdődött a tanácstalanság, hogy milyen kocsi kell nekünk, mert valami azért kell. Vettünk egy Ford Escortot BKA-422, de ezen gyorsan túladtunk, mert a Lada után túl modern, túl kényes szerkezetnek bizonyult, amihez az AFIT boltba nem árultak még alkatrészt. Egyszer egy ismerős ajánlott egy kocka ladát (Vaz2105) amit megvettem 145eFt-ért ez volt az első autó a nevemen. A következő hétvégén eladtam Szegeden a cserepesen az oroszoknak 170eFt-ért, és mivel akkor még (1995) koleszos voltam, és nem voltam ilyen gazdag csávó visszaadtam faternak a kölcsönt, a hasznot viszont már nem emlékszem mire költöttem. Utána ismét a fater választott egy ezerkettest, de ez már nem volt olyan esztétikai állapotban, hogy beleszerettek volna az akkorra egyre finnyásabb oroszok. Így rajtunk maradt melós kocsinak és valamikor 2005 környékén, már bontási igazolással szabályosan megszabadultunk tőle BXL-679 (Vaz2101) Itt még nem nem ért véget a Ladák korszaka a családban volt még egy kocka kombi is HHU-839 de ez volt a legkatasztrófálisabb, egy eladásra összetákolt szar, frissen rozsdára gittelve, festve állandóan elektromos hibákat produkált. Ebben az időben már nem laktam otthon, mert akkor ez a kocsi nem lett volna megvéve. Fater kétkezi köműves ember létére sosem volt egy műszaki talentum. Kereszteződés előtt mindig kikuplungolt, motorféket csak a Mátrába használta 4. ben, de érdekes módon kuplung hiba egyik autónál sem volt, mert ráadásul mindegyiken volt vonóhorog és használtuk is a saját utánfutónkat XDU-870. Ez az utánfutó nagy volt erős és masszív, de valahogy sikerült úgy elrontani a geometriáját, hogy sosem volt egy egyszerű tolatni vele. A régi rendszáma az NT-xx-xx volt a számokra nem emlékszem, viszont nagyon kéne egy régi pótkocsira való N-es rendszám, mert az oldalkocsis motorokon kisebb volt.

Tizenéves koromba, az utcában volt két nagyobb srác akiknek volt 250-es ETZ-jük, az egyik MU-76-69 a másik MU-77-70 hogy hogyan sikerült különböző időpontban 1-1 számmal nagyobb rendszámot szerezni nem tudom. Innetől kezdve az én biciklimen is volt keménypapírból kivágott és betűnyomdával nyomott rendszáma. Ma szemmel nézve egy kicsit nagyon hülyegyerekesnek tűnik, de volt akinek féklámpa volt a keróján, és hogy világítson is amikor fékez, állandóan tekerte a dinamót.

És persze minden autómnak volt rendszáma, kellett hozzá egy kis papír, színes filc és egy pár centi tixo. Ennyire ritka volt még akkor az utcán, hogy véletlenül a zászló alulra került. 

Ez a rendszám gyártási mánia felnőttkorban sem maradt annyiba, a technológia hasonló, csak itt már nyomtatóval készült a kontúr és lehetett már egyedi rendszámot is kérni. Te jóó ég akkor én találtam fel a most divatos babakocsi rendszám elődjét?

Természetesen volt BAZSA-2 is de az már valahol az örök vadászmezőkön rohan, az valami taxi volt.

Később költöztünk és örököltünk egy trabantot (BUS-932) is a házzal, mondván majd jönnek érte, mire odaértek lekönnyítettem róla az első rendszámot ami egyébként a hűtőrácson volt, az meg éppen nem a trabanton. Aztán akkor jött divatba az autóbehozatal a 2000-es évek elején, a kollégámtól aki hozott be egy malacorrú passat-ot (ma HTP-729) az ő rendszámait kértem el (WO-04353, E-34021). Az EJR-433 történetét nem tudom.

Aztán ebben az időszakban voltak a Nokia 5110, 6110 később a 3210, 3310, 3410 stb. ezekhez gyártottunk adatkábelt amin keresztül remek jó operátor logókat készítettünk a telefonokra. Természetesen rendszámosat is.

 Az első nagyobb kupacot attól a kaminostól kaptam akitől legutóbb is egy pótkocsi táblát. De volt egy kereskedő barátom is aki fél évenként ellátott egy nagyobb mennyiséggel, sajnos a válság az ő kapuit is bezárta, meg a végefelé már "P" rendszámmal is lehetett kintről autót behozni, pedig az jó kis forrás volt, ha különlegességre nem is, de darabszámra mindenképp.
A végére még egy kép a régi garázsomról, ami nem csak az autónak volt kicsi, hanem a növekvő rendszám mennyiségnek is. EHB-861 volt az a Seat Ibiza ami ebben lakott, ha az orra éppen nem ért a falhoz, akkor garázsajtó sem a vonóhoroghoz.