Kb. egy hónapja megkeresett egy ÚR azzal, hogy gyűjtötte eddig a rendszámokat, de most egybe megszabadulna tőle, itt nem elsősorba a MÉH-re gondolt. Na most pont szerencsétlen egybeesés volt a lengyel úttal. De szerencsémre nem volt olyan sürgős és megvárta amíg összeszedem az árát. Van benne csere, de csak azokból amikből párosan van, aki egyéb rendszám miatt nyaggat, azt szó nélkül kimoderálom. Teljes méretű kép itt.
Na úgyis rég posztoltam már, ideje volt valamit újítani.
Ma elmentem lakást intézni, mire visszajöttem a műhelybe ezek vártak rám:
Szögletes németem még nem volt, és az erzgebirgskreisi is újdonság. A münchenin a kékség sokkal világosabb mint a többin, bár a képen ez nem látszik. Szép állapotban vannak, a plecsniket is normálisan kaparták le, csak a müncheni egyik darabja horpadt némileg, meg a motorrendszám (?) két barbár furata rontja az összképet.
NEM cserések.
Valamikor az év elején elkezdtem kutakodni az interneten külföldi gyűjtők után, mivel a „belföldi” cserélgetések már kezdtek lecsengeni. Vannak olyan országok, ahol nincsenek gyűjtők, vannak országok, ahol viszont szervezett gyűjtőklubok és találkozók vannak, ilyen például Lengyelország. Miután sikerült néhány gyűjtővel e-mailben felvenni a kapcsolatot, az egyikük azt kérdezte, hogy miért nem megyek ki a legközelebbi találkozójukra, cseréljünk személyesen.
Ekkor elkezdődött az agyalás, számolás, hogy megéri-e, vajon sikerül-e cserélni, mit tudok kivinni, kell-e nekik magyar, kell-e nekem még lengyel, viszek nekik románt, hátha lesz érte littván stb… Ekkor elkezdtem puhatolózni, hogy ki jönne , osztanánk a költségeket, de mindenki nagyjából ugyanúgy dilemmázott, mint én. Viszont beleéltem magam, be kell vállalnom, nekem kell lenni az úttörőnek, ekkor jött a legnagyobb segítség a család. A párom, Andi bevállalta, hogy a kedvemért megteszi ezt az áldozatot, lenyomunk egy ültőbe 550km-t, és unalmas rendszámbuzi kockák közé beül.
Lassan elkezdődött a szervezkedés, a pénzgyűjtés, a cseredarabok pucolása, egyengetése, sok agyalás közbe sok-sok holtponttal, amikor úgy éreztem, hogy a világ legnagyobb hülyesége kidobni azért 50eFt-ot az ablakon, amennyiből simán egy csomó elment volna postán is. De húzott a kíváncsiság, a kalandvágy és 1-2 nappal a vége előtt ciki lett volna visszamondani.
Utolsó héten megjöttek a kívánságlisták. Mihał, a főszervező piros aranyat, magyar sört kért, hogy vigyek neki, közben arklas egy csomó rendszámot kínált fel megvételre, amit haza tudnék hozni, azokat a pénzeket begyűjteni Tomitól és Bálinttól. Kaját venni, készíteni, pénzt váltani, útitervet készíteni, nyomtatni. Közben kiderült, hogy az egész buli 10-16-óra közt van. Ami sehogysem jó. Előző nap a munka és a gyerekek miatt nem tudunk elindulni, egy kicsit muszáj aludni, de valami jó kora hajnali keléssel még a közepébe befuthatunk úgy számoltam.
Kelés, indulás hajnal 3-kor. Itthon előző este összehasonlítottam a google térképet és az I-go által ajánlott utat, mindenféle fizető részeket elkerülő legrövidebb úton indultunk el. Ez nem a spóroláson múlik, egyszerűen nem volt számottevő egyben 40km-nél több autópálya, ezért nem lett volna értelme. Magyarországon viszonylag hamar túljutottunk köszönhetően a hajnali indulásnak, 7-kor léptük át a Szlovák határt Sátoraljaújhelynél. Majd Szlovákia 133km, Lengyelországba fél 10-körül értünk. Ott még várt ránk 150km, de már 30 fok körül járt kint a hőmérséklet, több kilométeres szakaszon útépítés, araszolás, terelés. Fél-1 re értünk oda, ami azért jó időnek számít, mert nagyjából saccoltam 1-3 óra közti érkezéssel. Elkaptam az első embert aki ott bóklászott, Ő volt Nimród Jarekja akivel cserélgetett, gyors ismerkedés a többiekkel, felcuccolás a klubszobába, mire észbekaptam nyakig benne voltak a dobozokba, utána ment a puhatolózás nézelődés, csere-bere, de egyelőre semmi komoly.
Nagyon látszott rajtuk, hogy ennél ütősebb kollekciókra vannak ráállva, főleg amikor megláttam, hogy nekik mi van. Egy kicsit elvette a kedvem. Ők is cserélgettek egymás közt, sőt vettek is egymástól, tőlem is akartak 1-2-t venni, de én úgy gondoltam, hogy többet ér nekem, ha visszafelé is viszek, mint ha eladom.
Nos akkor gondoltam legalább a németeket cseréljem el, válogattam náluk, hívtam őket cserélni szőrt- szőrért, majd annyira belelendültek, hogy mire elpakoltak a „nagyok”, a kicsik elkezdtek zsizsegni, csak egyszerű lengyel- magyar cseréket csináltunk. Igazándiból, már majdnem nem is maradt idő, valahogy ők sem az a nagyon kezdeményezők. Kirakják a portékát, én is kirakom, de nem történik semmi. Ha meg rákérdezek, akkor meg cserélünk. Az eredeti vágyam az volt, hogy szerezzek ukrán táblát, esetleg a baltikumból. Az egyik régi magyar pótkocsi tábláért kaptam egy ukrán kocka táblát, de piros és zöld ukránt csak vagyonokért akartak adni. Szintén a montenegróit is. Közben remek jó hangulat volt, ott nincs annyira üldözve a dohányzás, mint nálunk, simán cigarettáztak bárhol. Vettem egy emléktáblát amit csak erre az alkalomra készítettek. Később kiderült, hogy ez egy történelmi lengyel rendszám reprodukciója. A találkozó fénypontja az volt, hogy összedobtak egy kis pénzt és megajándékoztak engem egy PL.PL8 pólóval és egy zöld spanyol rendszámmal.
Végül 9 lengyel 1 német és mi voltunk a találkozón.
Lementünk az épület elé többféle csoport képre, utána jött a rendszámok felpróbálgatása egymás autóira, egymás autóival fényképezkedés, egy youngtimer FSO közelebbi megismerése.
Fényképezés után még egy kis cserebere. Majd előadtuk Mihał-nak a kívánságunkat, hogy mi most már elmennénk valahova olyan helyet keresni, ahol lehet a nemzeti ételüket enni, a golonkát. Menjünk együtt.
Pár percre volt egy kis hangulatos étterem, amelynek a teraszán a pincérnő lelombozta a kedvünket, hogy golonka az sajnos nincs. Na nem gond, lapozzunk, mi a következő? pierogi (pirog). Volt belőle 8 féle, mi 2-re rámutattunk, kértünk 2 kólát, a többiek is rendeltek. Egyszercsak megjelenik a pincérnő egy tányér, gőzölgő levessel, és mi jelezzük, hogy mi ezt nem kértük, de az asztal túlvége megnyugtatott, hogy nem tévedés ezt ők rendelték nekünk: Flaczki- pacal leves. Finom volt, gyakorlatilag, mint bármelyik raguleves nálunk, csak pacallal. De utána megjött a pirog is Andinak túrós, nekem húsos töltelékkel. Legjobban a mi derelyéinkhez hasonlít, csak nem prézlis, hanem pirított szalonnakockák vannak mellette.
Ekkorra kezdtük megszokni, hogy sodródunk az árral, azt eszünk, amit kérnek, azt csinálunk, amit mondanak, arra megyünk, amerre mutatják, egyszerűen jól éreztük magunkat. Itt is befigyelt egy-egy korsó sör, egy-egy szál cigi, de megmaradt a buli kulturált hangulata, azt gondoltam, hogy van nekik is létezik valami pálinkájuk, vagy vodkájuk és így buliznak. De nem. Nos a vacsi után mindenki kocsiba be (az is aki sörözött) menjünk le a folyópartra. Egy darabig mentünk kocsival különféle földutakon bele a semmibe, majd félreálltunk a semmi közepén, majd gyalog folytattuk, de sehol egy folyó.
Negyed óra séta után végre megláttuk a San folyót, amiről megtudtam, hogy a Balti tengerbe ömlik, és veszélyes benne fürdeni, mert kiszámíthatatlan a mélysége.
Itt időztünk egy kicsit a nyugalomba, és visszaindultunk egy kicsit másfelé, majd megmutattak nekünk egy történelmi határjelző oszlopot, ami a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom határát jelezte.
Innen vissza Mihał házához, ahol meghívtak mindenkit egy kávéra, apró süteményre, és egymásnak aláírogattuk az emléktábláink.
De ha már itt voltunk azért bekukucskáltam a garázsba.
Időközben sötétedett és ismét elkeztek pénzt tenni a közösbe, kitalálták, hogy ők még grilleznek egyet. Mi itt köszöntünk el, mindenért nagyon hálásak voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, de korán volt a hajnali hármas indulás. Visszakísértek bennünket a szálláshoz ahol már javában tartott egy lakodalom. Ahhoz képest, hogy a dobszerkót a párnámban éreztem utána filmszakadás….
Másnap reggel felkeltünk, de sehol senki. Kijutottunk az épületből, de minden ajtó zárva, kinek adjuk le a kulcsot? kinek fizetünk? pár perc téblábolás után jött egy autó, hozta a konyha személyzetét, és nagyjából megértették, hogy mi mennénk, kezükbe nyomtuk a kulcsot, és a pénzt, reméljük végül jó helyen landolt. Vasárnap volt, minden faluban díszbe öltözött emberek mentek a templomok felé, de nem csak pár, hanem nagyjából mindenki, fiatalok, idősek, gyerekek, párok.
Volt olyan templom ahova nem fértek be, és az ajtóból néztek be. Hihetetlen valláskultúrájuk van, az utak mentén mindenhol szentélyek, üveges vitrinek. Hazafelé bementünk egy Real Hipermarketbe ahol volt akciós stand különféle vallási tárgyakkal. A házak, és a kertek mintaszerűek, lehet az éghajlat is olyan, de gyönyörűen parkosított udvarok, mintára vágott fák, bokrok virágoskertekbe még ilyenkor is nyílik a tulipán. Az emberek mindenhol kedvesek, és türelmesek. 12%-os emelkedőn amikor a Yaris padlógázon is lassult, a BMW-s, Audis nem nyomta dudát és a villogót, akkor ő is ötvennel ment. Rengeteg a fényképezős radardoboz, de mivel ők is vagányan nyomták feltételezem, hogy üresek lehettek, főleg, hogy néhánynak a lencséje le volt fújva festékkel.
Ami furcsa volt hogy több kilométeres szakaszok voltak egyenesek, holott a táj hullámos volt, így dombra fel, völgybe le olyan volt, mint a hullámvasút. Nem kerültek ki minden nagy fát, nem fúrtak alagutat. Viszont hihetetlen szél volt. Nem széllökések, mint itthon, hanem olyan folyamatos szél, mint ha valami óriási kompresszorból nyomták volna.
.jpg)
Szlovákiában megálltunk a Veľká Domaša víztározónál, amit odafelé kinéztünk, sokan napoztak, szörföztek, örültek a szép időnek. Végig 30-31 fokot mutatott a külső hőmérő. Innen tovább fogyasztottuk a kilométereket és már vártuk, hogy újra magyar földre érkezzünk a rekkenő hőségben, kezdtünk örülni amikor már jött a NEO FM és egyre több falu neve már magyarul is ki volt írva, mígnem kezdett gyanússá válni, hogy sokkal több a romatelep mint tegnap reggel, egyszer csak az út is egyre keskenyebb, de mindegy már alig 260km van az otthonunkig, tehát teljes nyugalomba mentünk tovább, mígnem az út végét egy határőr autó állta el. Egy picit megálltam, hezitáltam, hogy ez most valahogy nem stimmel, de most már odamegyek hozzájuk, ha már voltak olyan rendesek, hogy kiszálltak az autójukból és kedvesen lengették a piros tárcsájukat mifelénk. Kelet európai mutogatós nyelven elmagyaráztuk, hogy igazándiból biztos a GPS a hülye, hogy idehozott bennünket, de egyébként Magyarországra igyekeznénk. Azt mondták, hogy erre most nem mehetünk tovább, mert ez az Ukrán határ, és nagyon aranyosan felírták szlovákul és magyarul is a jó út mentén a faluk nevét, hogy visszataláljuk Sátoraljaújhelyre. Hátra arc, I-go pontosít, hátralévő út: 305km, na ez esett igazán rosszul. Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy vakon megbíztam benne, mert míg az odaúton egyik kezembe a google térkép a másik kezembe a navi, egyeztettem az útvonalat kritikus helyeken belenagyítottam, hazafelé meg csak benyomtam, hogy haza. Biztos feltünt volna, ha Záhonynál kellett volna belépnem az országba. Ez a lustaság bosszúja. Így szertefoszlott az az álom, hogy fél 9-re hazaérjünk, így lett belőle 10 óra. Egész úton rendőrt csak Lengyelországban láttunk, Szlovákiába a határőrökön kívül egyet sem. Magyarországon az első 30km-ben 2 traffipax is volt. Haladni viszont itt lehetett a legjobban, mert nincsenek egymásba érő faluk, jobbak az utak, meg ez azért hazai környezet.
Összességében a magyar nép és az iskolarendszer szégyene, hogy nagyon nem tudunk nyelveket. Mert az egy dolog, hogy nem tudok lengyelül, de nekik nem volt gondjuk sem az angollal, sem a némettel, sem az orosszal, Mihałnak a szerb is ment, lehet van neki arrafelé valami érdekeltsége, mert elég jól el volt látva szerb és montenegrói rendszámmal. Kristof említette, hogy szeretne magyarországra jönni, mert még sosem volt, Veszner Ádámon kívül több itteni gyűjtőt is megismerni, nagyjából öten biztos eljönnének, de nálunk erre egyelőre nem látok igényt. 2 nagyon profi gyűjtőt sikerült megismernem, egyik Kristof a másik egy német gyűjtő aki az AKS 128.sz. tagja, és mutatta a legutóbbi e-bay-es forgalmát ami ~5800€ volt. Igen durva táblákkal a katalógusában. Mint a szótár olyan vastag AKS katalógus volt nála. De láttam lengyel rendszám történettel foglakozó könyvet is.
Rudnik nad Sanem a vesszőárúk fellegvára, hihetetlen dolgokat fonnak, az ipari termelésen kívül.
És a végére hagytam a terítéket
Nincs közte csere!
Megvan az első katonai táblám. A hátulján HM PC ÉS GJMŰ CSFSÉG beütő szerepel, na meg persze egy kis terepzöld szín is!
Egy kis időm volt tegnap és felraktam néhány táblát a kapott rendszámtáblatartókba így már kezd színesedni a garázsom.
A napokban lett egy luxemburgi motor táblám. Kicsit kisebb mint a magyar motor rendszámok.
Arklas wrote for me:
I have photos of my German red and yellow band plates and I would like to post them to your blog so everyone can choose what he wants.
My idea is that your friends choose the plates from my photos, I take the chosen plates to Rudnik and you bring them to your friends to Hungary. If this is not a problem to you, of course.
Eredeti Amerikai rendszámaim. Nem cserés belőle egyik sem!
Ma kaptam ezt a táblát. Nagyon örülök neki, mert ez a kategória még nem volt meg.
Jelenleg ez a sorozat fut Belgiumban, csak már 1-Cxx-xxx valamennyi a legújabb. De ez már részletkérdés...
A belgák mindig ,,egyedül" jönnek, a hátsót visszakéri náluk az állambácsi, ezért nincs csere, és nem is cserélem, mert, mint már írtam, ebből a sorozatból ez az első nekem.
Ez a sorozat 2010. november 15-e óta fut. Azelőtt a hátsó rendszámokat mindig egységes mérettel és betűtípussal gyártották, mert az volt a hivatalos darab [ez nem változott], amit ugye visszakérnek. Az elsőt viszont mindenkinek magának kellett legyártatnia, így a franciához hasonló méret- és betűtípus- és gyártási technológia-anomália uralta az első rendszámokat. Szerencsére ennél az új sorozatnál már kötelező lett az európai szabványméret (ami nálunk az A-típusú rendszám), valamint egységes betűtípust is bevezettek. Viszont továbbra is mindenki maga gondoskodik az első rendszámáról, így továbbra is százféle és gyártási technológiát látni.
Na, de a bevezető rizsa után, ahogy középiskolában mondták, jöjjön a lényeg, a kép.
Mivel plexi, így nem sérült, a kifúráson és a felvett íven kívül más ,,defektje" nincs.
Ma kaptam ezt a rendszámot, ami még érvényes. Egy olyan Kedves Barátom hozta, akinek sokat köszönhetek, mert a gyűjteményem alapozásában oroszlánrésze volt, az első 4 darab után hirtelen felszaladt 30 darabosra a gyűjteményem, azután már nem volt megállás, de ez egy másik történet.
Ez a pótkocsi jött be vele.
Ha esetleg van valakinek EMA-tól EMZ-ig cserése és tudna adni azt megköszönném mert mint látható betűsorban gyűjtőm úgy mint a DTA-tól DTZ-ig lévőket. A második képen meg az egyetlen értékesebb külföldim van amit megmutatok nektek.
Ez a gyűjteményem eddig. Képek nem annyira jók mert sötétben csináltam.
Ezeket tegnap az Öcsém hozta, valahol Pesten, valami telepen találta.
Az utóbbi időben ezekkel a táblákkal bővült a gyűjteményem.
Egy újabb nagy adaggal bővült a gyűjteményem.
Lett sok spanyol, a szokásos nagy adag francia ismét megvan, és egy újabb logót is sikerült beszerezni (Provence-Alpes-Côte d'Azure).
Érdekes a két 44-es kódú francia, ugyanabból a kereskedésből van.
Amint látszik, cserére is jut bőven. Ez még ,,fellelt" állapot, még nincsenek megmosva.
Ezt a párt ma ebéd közben találtam az utcán félrelökve, egy olasz rendszámkeret társaságában. Egyébként érdekes, mert tartani nem tudja a rendszámot, inkább csak dísznek mondanám.
Ezeken sajnos valaki elkövette a legnagyobb galádságot, amit rendszámmal ellehet, félbehajtotta őket. :( Pedig egyébként hibátlanok lennének.
Valakinek van valami ötlete hogy lehetne épkézláb kinyitni? Tudom, olyan sose lesz mint az új, de azért mégis jó lenne.
Remélhetőleg az igen közeli jövőben fog még érkezni egy francia, és egy angol pár is, már ha eljutok a közeli kereskedésbe végre, meg ha sikerül előkeríteni a fél éve utcán rohadó francia renault gazdáját.
Itt van az ujabb adag cserésem ami közt nyugodtan válogathattok.
Nekem ez volt az első táblám amit még 10 éve kaptam egy szomszédtól. Arra is jól emlékszem, hogy egy 2001-es ideiglenes táblát vettem észre a garázsban ami csak ott volt egy E-12920-as volt de azt csak később kaptam meg és ez az 1993 negyedik negyed évi indított el.
Sziasztok!
Begyűjtöttem egy újabb francia logót (Midi-Pyrénées), valamint egy új kódot is, a 49-est.
A két franciának megvan a párja, de még nem kaptam meg, de biztos, hogy meglesz.
Addig is, várom az ajánlatokat értük!
Jött innen is, onnan is, Tomitól is, összeraktam egy csoportképre.
Alul az eredeti kinti német rendszáma, (Su EV 65) fölötte az ideiglenes német (BN 450 X) a fölött pedig a magyar ideiglenes, ami sajnos nem szerepel a képen, mert a lemezolló áldozatául esett. (de a simsonomon tovább él) Ezek voltak az első tábláim. (magyar rendszáma Fax-371, amit továbbra is keresek, sajnos az eladás után egy hónappal összetörték, így valószínüleg a rendszáma is a présben végezte, de hátha)
Túl sok érdekes még nincs benne, de hátha valakinek pont az kell. A Hd-sekből már asszem ketten jelezték korábban hogy kellene nekik, de nem tudom már kik, szóval szóljatok rám. :)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
