Rendszámgyűjtő

BÚÉK 

Az év vége nem volt túl erős, de ez az év másban is sokkal gyengébb volt. Minden érdeklődőnek Boldog Új Évek Kívánok!

Most 2db fekete alapon, fehér betűset sikerült beszereznem.

Az alsót külön köszönöm egy Kedves Olvasómnak, aki úgy döntött nálam jobb helyen lenne. Ígérem, vigyázni fogok rá. Köszönöm.

A brexit jegyében, sikerült néhány angol rendszámot beszereznem.

Ehhez hasonló poszttal legutóbb 4 éve jelentkeztem. Sajnos egyre jobban csökkennek a bejegyzések száma, az aktív szerkesztők száma is, ellenben az egyéb elfoglaltságaim és lustaságom exponenciálisan növekszik, ez utóbbiból szeretnék az idén egy kicsit lejjebb törni. Mert rendszám is van, meg téma is lenne. Na de nem szeretek felelőtlenül ígérgetni, jöhetnek a grafikonok amit mint mindig, most is Google barátunk rajzolt nekünk.

 A 4 évvel ezelőtti 14 ezres megtekintés leapadt egy bő ötezresre. A legaktívabb nap március elseje volt 60 megtekintéssel, a legpasszívabb november 23 3 érdeklődéssel.

Országok és városok közt is volt átrendeződés. A meglepetés az Ashburn-i és Chicago-i rajongótábor :) Thx!

Az operációs rendszereknél a Linux lecsúszott, megelőzte a Macintosh és az IOS is. Azon sem csodálkoznék, ha jövőre a Windows Phone már nem szerepelne a listán.

Napszakokat tekintve az alábbi ábra jött ki. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mindenkinek a saját órája szerint húzza be a statisztikát, tekintettel arra, hogy a fenti táblázatból elég sokan néznek be hozzánk az USA-ból, az pedig egy pár óra mínusz hozzánk képest.

Mobiloknál az ájfón torony magasan vezet, bár igazságosabb eredmény születne, ha azok is típusonként lennének megjelölve, mert ez így eléggé tág fogalom.

A cikkek népszerűség szerinti sorrendjével zárom a posztot.

Az elmúlt néhány hónapban ezekkel a rendszámokkal bővült a gyűjteményem. Ezzel kívánok Boldog Új Évet minden Kedves Érdeklődőnek!

2016-os, 2017-es és a 2018-as találkozók sikerére való tekintettel az idén is megrendezésre került október végén a negyedik találkozó, az előzetes nevezések alapján már sejthető volt, hogy ismét felfokozott lesz az érdeklődés. Rengeteg új arcot ismerhettünk meg  elsősorban a hazai gyűjtők közül, a külföldiek most egy kicsit távol maradtak, de mindettől függetlenül a zsibongásban nem volt hiány. A képek sokkal látványosabbak, mint a számok, de abból is néhány: 41 gyűjtő, Európa 6 országából, részletesen: H, PL, SRB, SK, CZ, A.

A találkozóról készült képek az alábbi galériába nézhetők meg:

A teljesség igénye nélkül, a kollégák ezekkel a portékákkal gazdagodtak:

Már sok éve terveztük néhányan, hogy ki kellene menni. De vagy közbe jött valami, vagy akkor voltak a legaktívabbak a migránsok, de most már viszonylag rendeződtek az állapotok, és éppen rá is értünk, így belevágtunk. A szervezkedést már tavasszal kezdtük, de az indulás időpontjára ketten maradtunk. Mivel Szerbia sajnos még nem tagja az uniónak, így lett egy oda-vissza határátkelésünk, ami ráadásul vámhatár is volt. Korábban ingyenes volt a buli, ingyen kaja-ingyen szállás, igazi vendéglátás, de mostanra egy 60€-s jelképes beugró volt, de mivel szíveslátás volt egyébként sem mentünk üres kézzel. Előzetesen megbeszéltük, hogy kb 100db. rendszámot viszünk fejenként, ezzel nem lehet problémánk. Sajnos volt még egy problémánk, nem volt teljesen jó a találkozó időpontja, ugyanis oda-vissza telibekaptuk a vendégmunkások nyári invázóját. Pénteken délelőtt Szegeden volt a találkozási pont, és úgy döntöttünk, hogy Ladával megyünk tovább. Odafelé Tiszaszigetet választottuk, amit nagyjából félóra alatt gyorsan letudtunk. Hamar elértük az autópályát, amin viszonylag eseménymentesen legurultunk Belgrádig, majd a letérés után már nem volt sok hátra Obrenovacig. Kora délután odaértünk, a házigazdák még nem is voltak otthon. De a család beengedett a szentélybe és volt lehetőségünk zavartalanul csorgatnunk a nyálunkat. Később a háziak is megérkeztek, majd a rokonság, végül lassan kezdtek szállingózni a reptérről a többi gyűjtők is. Nos ezek a kollégák meglehetősen kicsi pakkokkal érkeztek, később rájöttünk miért. Ők már inkább csak a társaság kedvéért jöttek, nem elsődleges cél volt a börze. Nagyjából úgy tippelem 15-20 gyűjtő lehetett, az ex jugoszláv államokból, Hollandiából, Svájcból, Csehországból, Lengyelországból, de volt Fülöp szigeteki és Ausztrál gyűjtő is. Pénteken este egy kis kötetlen beszélgetés volt, a háziak fergeteges faszenes sütögetést szerveztek. Majd elfoglaltuk a szálláshelyeinket, ami nagyjából 1-2km-re volt. Másnap reggel burek hegyekkel vártak bennünket, és megkezdődött a börze, de mint feljebb említettem, inkább csak szakmai fórum volt, mert olyan vérprofik voltak, mind a vendéglátók, mind az illusztrisabb vendégek, hogy a mi portékánk nem nagyon kellett nekik. Pedig nagyon nem volt kedvünk visszahozni a határon a rendszámaink nagy részét, de végül kénytelenek voltunk. Abban azért bíztunk, hogy hátha lesznek ott kisebb helyi gyűjtők is, akiknek még el lehet passzolni unalmasabb magyar rendszámokat, de sajnos nem így volt. Közben befutott még 2 kolléga is tőlünk, ők nagyjából hajnalba döntötték el, hogy indulnak, mert addig semmi sem volt biztos. A háziak, dél körül alágyújtottak egy nagy üstnek, amiben főztek valamit, amit nagyon sokáig még bizakodva sem nézünk, mert olyan színtelen valami volt, sok hagymával. Végül valami ragu féle lett, még majdnem hasonlított is a mi pörköltünkhöz, de sokkal hígabb volt. Mindegy, finom volt. Estére sültes tálak kerültek elő, valamint elég szépen fogyott, az erre az alkalomra címkézett Jelen sör, Obrenovac felirattal. Amiből egyébként nem csak az útra, hanem reklám polót is kaptunk ajándékba. Este éjszakában nyúló sztorizgatások mentek, a csillagos ég alatt, olyan békében és nyugalomban, mint ha nem is kb. 10 ország 8 különféle nyelven beszélő emberei lettek volna ott. Nem is értem, hogy ezeknek az embereknek az embertársai hogyan tudták végrehajtani azt a borzalmat annak idején a délszláv háború idején. A találkozón ugyanolyan értéket képviselt egy szerb, egy horvát, és egy bosnyák rendszám is, de szintúgy az albán is remek jól megvolt a koszovói mellett is.A desszert isteni finom, mákos- diós kalács volt, amivel megküzdött a társaság rendesen, mert olyan mennyiség volt, de elfogyott mind. Reggel morzsapartira voltunk hivatalosak, majd csomagoltak nekünk egy kis útravalót és elindultunk hazafelé a Ladával:) Az úton annyi esemény volt, hogy megálltunk tankolni, falta szorgalmasan a szovjet technika a kilométereket és tartotta a lépést a forgalommal. Hazaúton a képzeletbeli rulett az Ásotthalmi határátkelőt választotta nekünk. Sajnos (eu-s) mobilnet híján nem volt más választásunk, beálltunk a sorba, nagyjából araszoltunk is vagy 2 órát. Embertelen, valahogy nem fér a fejembe, hogy ez miért visszatérő probléma évről-évre? Miért nem lehet erre valami egyszerűbb megoldást kitalálni. Itt is nemzetségtől függetlenül egyformán aszalódott mindenki a napon, a falubeliek meg tűrtek, az élelmesebbek meg árultak gyümölcsöt, szörpöt, ásványvizet. A határőröket rendőröket is sajnálom, ez egy borzasztó monoton munka, köszönni, elkérni, szkennelni, visszaadni, megnézni.....12 órában.  Ez egy embert próbáló szalagmunka, kipufogó szmogban, büdösben, tűző napon levő bódéban, hosszú nadrágban, bakancsba, ideges turistákkal, akinek sokszor a beszédét sem érti. Itt jöttünk mi a Ladával. Kijön az útleveles, csillog a szeme. -Hol voltak? -Belgrádba - válaszoltuk. -Hova mennek? -Budapestre - folytatódott a kérdezz felelek. -Ezzel???? Hogy bírja ki? Neki is volt Ladája, de az mindig beköpte a gyertyát, felnyittatta a motorháztetőt, rácsodálkozott a motorra, hogy ehhez még ő is értett. Közben szólt neki a vámos - Hagyd már a pi**ba őket, hadd menjenek! - és legyintette egyet, mert már aznapra tele lett a bakancsa a 1426. utazótól. Gondolom a mögöttünk állók meg elkezdték szorítani a zabszemet, amikor meglátták, hogy velünk még a motorteret is kinyittatták.
Egy mondattal: inkább társasági és gasztronómiai ízutazás volt mint rendszám börze, rendkívül melegszívű vendéglátással körítve.

A rendszámos képek (galériában)

A házigazdák nem csak rendszámokat gyűjtenek, hanem mindenféle veterán járművet, aminek a végkifejletét nem minden esetben sikerült megfejtenünk (galéria nyílik):

Néhányunknak ezekkel a rendszámokkal szaporodott a gyűjteménye:

Tavasszal egy igen fura és meglepő módon bővült a gyűjteményem. Egy barátom éppen lakásfelújítást végzett és az alábbi képet küldte a messengeren.

A kőművesek a padozat felbontása után fenti kincseket bányászták elő. Én azonnal közbeléptem és a műkincs megóvás érdekében felfüggesztettem minden további tevékenységet. Majd kezembe vettem a dolgokat, és próbáltam menteni a menthetőt, mert ezek a drága mesterek nem a finom és módszeres régészeti feltárást választották, hanem a legnagyobb Hiltit és a csákányt, lapátot. Aminek nagyon sok esetben meg is lett az eredménye.Amit a természet egyébként is elrendezett, arra egy kicsit még rásegítettek a mesterek.

Így kezembe vettem a dolgokat és a kalapácsot. Óvatosan és szisztematikusan bontottam ki azokat amiket még benne hagytak és mentettem a menthetőt.

Valamiért az volt az érzésem, hogy vinni kell az utánfutót is, mert ezt a mennyiséget egy szatyorba nem viszem haza.

Hazavittem egy részét kiterítettem, lefényképeztem, megszámoltam, a végösszeg 198 darab lett. Sajnos nagyon sok olyan gyalázatos állapotban volt, hogy az menthetetlen.

  Az utolsó kombináció a fenti képen látható ERH volt ami azt jelenti, hogy az utolsó darabok 1995-ből származnak. A mendemondák alapján a korábbi tulajdonos egy erdélyi magyar, aki aktívan részt vett a Daciák, Arók reexportjában. A tolmács és a közvetítő szerepet játszotta a magyar eladók és a román vevők között. Akkor még nem kellett leadni a rendszámokat forgalomból kivonáskor és egy idő után kezdett kezelhetetlenné válni a mennyiség és éppen kapóra jött egy lakásfelújítás aminek következtében perpillanat jó ötletnek tűnt a rendszámok ilyetén módon eltüntetése. Ami később megbosszulta magát, mert a rendszám sem szigetelőként, sem merevítőként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és ~20 év után elkezdett vizesedni, töredezni a beton. Természetesen a rendszámokat is megviselte a nem rendeltetésszerű felhasználás és a kémia is besegített a fellelési állapot kialakításában. Kiválasztottam egy régi párt és megnéztem mi van a festék alatt.

A festék gyakorlatilag hártyaként leesett a tábláról, alatta mérhetetlen mennyiségű salétrom volt.

Ezt nagy nehezen lepucolva, csak erről a tábláról ennyi jött le:

A végeredmény elszomorító, teljesen megette az elpusztíthatatlannak gondolt alumíniumot.

A festékből természetesen semmi nem maradt, mivel az anyagot is megviselte így a restaurálása is kétséges.

Sajnos mind a 198db-ot megviselte. Aki ismeri a 2 betű 4 szám korszak rendszámait az tudja, hogy pont az utolsó kis szériában kiadott táblák érnek a legtöbbet, azok amikbe a természet olyan nagyot harapott.

A korszerűbb zászlós táblák alu alapja viszonylag elég jól túlélte, ott a fóliát marta meg/alá a kémia, de sok esetben a fólia opálosodott a festék meg eltűnt. Mechanikailag a kőművesek ezeket tették legjobban tönkre.

Egy fél évig agyaltam, hogy mit kezdjek vele: 

Végül úgy döntöttem, ha már ismét lesz találkozó, akkor elviszem magammal és csinálok belőle börzét. Végül is, fele elfogyott.

Az idei évet kezdeném ideiglenes rendszámokkal. Cserélhetőek.

....és egyben az év utolsó terítése. Boldog Új Évet Mindenkinek!

2016-os, és a 2017-es találkozók sikerére való tekintettel az idén is megrendezésre került október végén a harmadik találkozó, az előzetes nevezések alapján már sejthető volt, hogy ismét felfokozott az érdeklődés. Rengeteg új arcot ismerhettünk meg a hazai és külföldi gyűjtők közül. A képek sokkal látványosabbak, mint a számok, de abból is néhány: 45 gyűjtő a világ 13 országából részletesen: H, PL, SLO, SRB, SK, CZ, D, I, NL, RO, UA, CDN, ET.

A kollégák szerzeményei az alábbi galériára kattintva látható:

Végül a csoportkép:

Egy példa arra, hogy a hollandoknál sem teljesen egységes rendszám kiadás. De valójában minek is azt túlszabályozni? Legyen és a valóság legyen. Ezek zömmel egyutas rendszámok, ezek plexin nyomtatva is tudják azt amit a mi Z rendszámaink alu lemezen.

Uborka szezon van....

Ebben a hónapban meglehetősen szép darabokkal szaporodott a gyűjteményem egy Kedves Blog Olvasó felajánlásából. Ezúton is köszönöm neki.